Sekai no Yami Zukan – 01. rész

Már az idejét se tudom, mikor láttam utoljára a Sekai no Yami Zukanhoz hasonló animét. Ha egyáltalán nevezhetem annak, hiszen lényegében olyan, mintha egy diavetítést néznénk furcsábbnál furcsább történetekről. Nem egyszerű értékelni, pláne horror rajongóként, elvégre régóta nem láttam már igazán jó és hangulatos alkotást ebben a műfajban. Erre most itt van ez a short anime, ami bár nem találja fel a spanyol viaszt, valahogy mégis hangulatos és érdekes. Az egyetlen hiba amit fel lehetne róni neki, hogy ez is nagyon rövid. Alig 4-5 perces. Pedig én még néztem volna tovább mert a képek és az előadás nagyon bejött.

A tovább után nézzük, mit is nyújt nekünk a Tavaszi szezon eme gyöngyszeme.
olvasásának folytatása

Reklámok

A perverz szerzetes kalandjai – Első kasza!

A Souryo to Majiwaru Shikiyoku no Yoru ni short anime nem nehezítette meg túlzottan a dolgomat, amilyen gyorsan belekezdtem a tavaszi szezonba, ugyan olyan sebességgel került lomtárba az első delikvens a szezonból. Igaz, nem vártam túl sokat ettől a részenként 4-5 perces, erotikus, Josei animétől, ami lényegében arról szól, hogy a főszereplő csaj, Fukaya Mio, az osztálytalálkozón összefut a sulis szerelmével, akiből azóta szerzetes lett. Majd jól berúgnak, a papocska hazakíséri a csajt úriember módjára, majd szájból-szájba itatja őt, elvégre abban semmi poén nem lenne, ha saját maga inná meg a pohár vizet. Hisz minden iszákos tudja, másnaposság ellen a legjobb ellenszer, lefekvés előtt meginni egy pohár vizet. Főleg, ha egy kopasz pap a nyelvével meg is keveri azt. 😀 Hősnőnknek annyira ízlik a nyelves hűsítő, hogy folytatják is az akciót, ám mielőtt a perverzebb hölgy nézők is csorgathatnák a nyálukat, véget is ér az 1. rész. Bár véleményem szerint, nem igazán lehetne “résznek” nevezni, hiszen egy Anime előzetes is hosszabb, mint ez, arról nem beszélve, hogy informatívabb is. A tovább után összegzem a látottakat!
olvasásának folytatása

2017-es tavaszi szezonos animék

Mai nappal megkezdődött a tavaszi szezon, és mivel már nagyon rég írtam animékről, ezen a blogon egyáltalán nem, gondoltam, megosztom, én mikbe fogok belenézni. 10 hosszú éve animézek aktívan, kisebb nagyobb megszakításokkal, elvégre sorozatokra is sort kell kerítenem, épp ezért eléggé válogatós lettem az utóbbi években. Ennek ellenére meglepett, hogy 16 animét is beválogattam a listámba. Mondjuk, ebből elég sok folytatás és valószínűleg jó pár ki is fog esni de ha mégsem az csak jót jelent. Természetesen mindegyikről írok majd véleményt is, bár egyelőre nem tudom, hogy rögtön vagy inkább az első pár rész után, de évad végi értékelés mindenképp lesz azoknál, amiket be is fejezek. Amiket pedig nem, szintén évad végén, összegzem egy posztban, hogy miért lettek kukázva.

Tovább után látható a lista, képekre kattintva pedig bővebb infó olvasható MAL-on róluk.
olvasásának folytatása

Film ajánló: Elvis and Anabelle

Cartellastampa.inddEz egy hulla jó film! Mindenféle háttér-információ vagy előzetes nélkül kezdtem el nézni, mindössze annyit tudtam, hogy Blake Lively és Joe Mantegna olyan színészek akiket évek óta szeretek és nem véletlen! Utóbbit nem hiszem, hogy be kellene mutatni, Blake pedig ha másból nem is de a Gossip Girlből mindenkinek ismerős lehet. Joe és Blake mellé csatlakozik be még főszereplőnek Max Minghella. A film egy balzsamozóról (Charlie) és a fiáról (Elvis) szól, akik egy eldugott, öreg és kopott házban tengődnek és ebben a házban balzsamozzák a halottakat is. Az egész környezet simán beleillene egy 40-es évekbeli horrorfilmbe és ezt nem is rejtik véka alá. És ha ez nem lenne már így is elég “creepy”, akkor itt van még a tény, hogy Charlie egy púpos, beteg ember. Persze a film ezt nem ijesztő módon használja ki, hanem a lehető legaranyosabb módon és Joe Mantegna olyan alakítást nyújt egy olyan szerepben, amit még SOHA nem láttam tőle, pedig nagyon sok filmet láttam már amiben szerepelt. Igaz, hogy az igazi főszereplők Elvis és Anabelle de a filmet egyértelműen Charlie viszi el a hátán! Persze a másik két szereplő is jó, SŐT, nagyon jók. De ha nem lenne benne Charlie, SOKKAL kevesebbet érne a film. Szeretem az olyan filmeket, amikben a főhős páros a tipikus ellentétek ellenére is jól passzolnak és ez itt is megvan. Anabelle egy szépségkirálynő, anyuci kislánya, pomponlány, mindenki imádja és látszólag mindene megvan és tökéletes az élete. Viszont miután megnyeri a szépségkirálynő választást, a kifutón összeesik és meghal. Így “találkozik” Elvis-szel, aki egy pesszimista, író palánta aki az apja ápolása mellett, titokban balzsamozza a hallottakat, mivel az apja már nem képes rá. Mikor Elvis elkezdené a szokásos procedúrát Anabelle testén, történik “valami” és a lány feltámad. Mivel a film szempontjából fontos, hogy mi történik, ezért erről nem is írnék többet, mert csak rontanék az élményen. Elvis persze rögtön hívja a zsarukat, így a házukat elárasztják a riporterek, hiszen Anabelle elég nagy hírnévnek örvend. A hatalmas trauma után Anabelle-t látomások gyötrik a hullaházban történtekről és eldönti, hogy nem csinálja tovább, felhagy a szépségkirálynős dologgal, elvégre csak az anyja miatt csinálta amúgy is. Ezért elszökik és az útja természetesen arra a helyre viszi, ahol feltámadt. Innentől pedig egyre inkább felfordítja Charlie és Elvis életét és szó szerint színt visz a kopár életükbe. Persze nem minden fenékig tejföl, hiszen a filmnek van pár komoly mondanivalója is és a szereplők súlyos múltbéli gondokkal küszködnek. olvasásának folytatása

Film ajánló: Before we go

mv5botmxnze0njy4nv5bml5banbnxkftztgwmjixnjiznje-_v1_sy1000_cr006741000_al_Amerika Kapitány és a romantika úgy siklik, mint kés a vajon a “Before we go” c. romantikus drámában, ami meglepően őszinte és nem gyarapítja a tipikus hollywoodi nyálas filmek népes táborát, amikben a hősök vergődnek 1,5 órán át majd a sok hajcihő után egymásra találnak és minden féle tanulság nélkül “Boldogan élnek, míg meg nem halnak”. Itt a helyzet mondhatni, szöges ellentéte a megszokott menetrendnek. Bár a két karakter idővel itt is megkedveli (megszereti) egymást de a köztük levő akadályok nem tűnnek el, sőt ott maradnak egészen a film végéig. A Chris Evans által rendezett film olyan őszinte és egyenes, hogy Hollywoodban szégyellhetnék magukat, amiért ennyire alul van értékelve a film a “befejezés” miatt. Ugyanis a film a nézőre bízza, mi legyen a szereplők további sorsa. Ehhez pedig az amerikai nézők láthatóan nem szoktak hozzá, hiszen az értékelések főleg negatívak. A miért nem is kérdéses, hiszen a mai mozi nézők happy endinget szokták meg és azt, hogy minden a szájukba van rágva. olvasásának folytatása